Amióta megszereztem ezt a gyönyörűséges Paradise Lost kiadást, azóta álmodozom róla, hogy fordítsak valamit belőle. Persze egyelőre a rengeteg munka miatt még csak a III. könyv közepénél tartok, ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy máris egy lehetséges fordítás hogyanján és mikéntjén gondolkozzam. Kezdetnek ott van az, hogy az angol blank verse fordításával kapcsolatban régóta meggyőződésem, hogy a formahű (szótagtartó) magyar fordítás szinte lehetetlen, mert az angol nyelvben tizenegy szótagba egyszerűen több információ rakható bele, mint magyarul – ennek köszönhetően pedig egy szótagtartó magyar szöveg vagy túlságosan sok információveszteséggel, vagy pedig szörnyen nyakatekert megfogalmazásokkal kénytelen dolgozni.

Ezért az első kísérletekhez azt találtam ki, hogy kipróbálok egy alternatívát: kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy Nádasdy  Ádám elhagyja a rímeket a maga Isteni Színjáték-fordításából, én a szótagszámlálást és a sortörést hagyom el Milton rímtelen blank verse-eiből, cserébe viszont igyekszem a lehető legérthetőbben és a lehető legtöbb eredeti információt átadva fogalmazni, viszont úgy, hogy közben megtartom a miltoni sorok jambikus lüktetését, és az emelkedett, barokkos nyelvezetből is igyekszem valamennyit átmenteni. Az eredmény valamiféle ritmikus próza lett (mentségemre szolgál, hogy a francia Chateaubriand is hasonlóképp csinálta annak idején), ami így elsőre remekül illik a miltoni műhöz, és nem talán nem olyan érthetetlen, kacifántos hullanyelven beszél, mint Jánosy István 1969-es, verses fordítása. (Természetesen minden elismerésem Jánosyé, nem vele van a baj, hanem hogy közben eltelt negyven év, a műfordítások pedig majdnem olyan gyorsan öregednek, mint az emberek.)

Szóval itt van most 89 sor az I. könyvből, mellette az eredeti angollal, utána pedig Jánosy verziójával összehasonlítás végett. Ja, és persze mindettől függetlenül azért simán előfordulhat, hogy ha egyszer komolyabban nekiugrok az Elveszett Paradicsomnak, mégis inkább a formahű fordítás mellett döntök...